– Közeledik Peszách ünnepe. Mindig ebben az időszakban szoktuk a tisztaságról szóló részeket olvasni a Tórából. A kettő között összefüggés van: Peszách idején éled újjá a természet. Az újrakezdés, a tiszta lappal indulás lehetőségét rejtik magában Peszách napjai – írja Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda közösség rabbija az Orti.hu oldalon.
„Rabbi Ászi mondta: miért kezdik a gyerekek a Tóra tanulását a Vájikrá könyvével, és miért nem a Berésit könyvével kezdenek? Mivel a gyermekek tiszták, és az áldozatok is tiszták. Jöjjenek a tiszták, és foglalkozzanak a tisztákkal!” (Vájikrá Rábá 7:3)
Mózes harmadik könyve, melyet nemrég kezdtünk el újra tanulmányozni, első pillantásra talán nem olyan érdekfeszítő, és talán nem ajánlanánk kezdőknek vagy gyerekeknek, hogy ezen keresztül jussanak el először a Tóra világába. Mégis, a hagyomány úgy tartja, hogy különleges értéke van annak, ha a gyerekek ezzel kezdenek el először foglalkozni.
Azt is elárulják Bölcseink, hogy éppen ezek a tisztaság-tisztátalanság törvényei azok, melyeket talán a legnehezebb megértenünk. A hagyomány szerint éppen a híres vörös tehén, ami képes tisztává tenni a tisztátalanokat, az, amiről Salamon király ezt mondta:
„Mindezt megpróbáltam bölcsességgel. Azt mondtam: bölcs leszek, de íme, távol van tőlem.” (Kohelet 7:23, idézve itt: Jomá 14a, Nidá 9a)
Meglepő: megérteni még a legbölcsebb ember sem képes, de mégis, a legkisebbeknek ezt ajánljuk első olvasmányként. Természetesen többféle magyarázatot is javasoltak a magyarázók a nemzedékek során arra, hogy jobban megérthessük:
mitől tiszta a tiszta, miért tisztátalan a tisztátalan?
Talán a legegyszerűbb magyarázat: a tisztátalan állatokat – melyekről az előző héten olvastunk – ne fogyasszuk, mivel azok jellemzően veszélyes, ragadozó viselkedésűek, és nem szeretnénk ezeket a negatív tulajdonságokat magunkra venni azáltal, hogy a húsukat elfogyasztjuk.
Egy másik magyarázat érvényes a mostani héten olvasott szülő nő tisztátalanságára. Eszerint a tisztaság nem más, mint a szentségre vezető képesség. A tisztátalanság pedig ennek a hiánya: az űr, amit a tisztaság távozása hagy maga után.
Ez megmagyarázza, hogy a holttest tisztátalan, hiszen a lélek távozott belőle, ami micvákra és emelkedett gondolkodásra képes. Hasonlóan, a szülő nő is tisztátalan, mert belőle egy kis emberi lény távozott. A havi ciklus során is emiatt tisztátalanok az asszonyok, hiszen ott is megvolt, még ha csak potenciál szintjén is, a szentségre vezető lehetőség.
Ugyanez a logika arra is választ ad, hogy miért tart kétszer olyan sokáig a lányt szülő anya tisztátalansága a fiút szülővel szemben.
(Előbbi 80, utóbbi 40 napig nem mehet be a Szentélybe. Ld. Mózes 3., 12:1-5.)
A lány ugyanis magában hordozza a további szentség potenciálját. Hiszen alkalomadtán ő maga is képes lesz arra, hogy újabb embernek adjon életet. Ezért az a nő, aki lányt szül, abból mintegy kétszer olyan erős szentség-képesség távozik, és a maga mögött hagyott tisztátalansági űr is kétszerese a fiúénak.
Van azonban a tisztaság törvényeiben egy olyan fontos pszichológiai tényező, amiről kevesebb szó esik. Ez pedig a megbélyegzés, stigmatizálás témája, ami a mostani hetiszakaszok kapcsán gyakran felmerül.
Ezen és a következő héten ugyanis a leghosszabban szereplő téma a cáráát , egy különleges bőrelváltozás, melynek okai azonban nem egészségügyi, hanem szellemi eredetűek. Ez abból is kitűnik, hogy orvos helyett kohénnak kell foglalkoznia azzal, akinél fellép ilyesmi.
A kohén a Tórában leírt jelek alapján eldönti, hogy az ember tiszta-e, és folytathatja megszokott életvitelét, vagy tisztátalan, és akkor viszont a táboron kívülre kell vonulnia. Kétséges esetekben pedig ideiglenesen karanténba kerül.
„És az ember, akinek cáráátja van, ruhái legyenek megszaggatva, haja legyen megnövesztve, fedje el a fejét az ajkáig, és kiáltsa: ’tisztátalan, tisztátalan’.” (Mózes 3., 13:45)
Legtöbbünkben egy ilyen parancsolat felemás érzelmeket ébreszthet: vajon kiközösítjük a szerencsétlenül járt embertársunkat?
Bölcseink elárulják azt, amit a tórai szöveget olvasva bárki könnyen megfejthet: ezt a „betegséget” nem véletlenül kapták el az emberek. Valamilyen bűnéért kapta büntetésként.
A legismertebb vélemény szerint azért, mert másokról rosszat mondott [Láson hárá] : ő elválasztotta egyik embert a másiktól, ezért most –midá keneged midá , vagyis mértéket a mértékért – őt is elválasztják a többi embertől.
Ez a legkézzelfoghatóbb példája annak, amikor a rosszról kimondjuk, hogy rossz. A modern világ tapintatos emberének nehezére esik az ilyesmi, de a Tóra több ponton is tanít minket ennek a fajta egyenességnek a fontosságára. Például a feddés parancsolatában , melyet néhány hét múlva fogunk olvasni (Mózes 3., 19:17): ha látjuk, hogy a másik helytelenül viselkedik, és feltehetően ad a véleményünkre, akkor kötelességünk ezt szóvá tenni neki.
Ha azonban nem reméljük, hogy hallgat ránk, és továbbra is a Tóra egyenessége szerint járunk el, akkor eltávolodunk tőle, ahogyan a cáráát csapásában szenvedő embertől. Ez az út a tisztaság útja.
Ezzel szemben a nagyon hasonlóan hangzó szentség fogalma látszólag ellentétes. A szent ember ugyanis az, aki képes arra, hogy együtt éljen a rosszal és felemelje azt.
Nem elég azt mondani, hogy „mi egy nép vagyunk”, és hogy mindenkit szeretünk, tolerálunk, elviselünk (noha ezek is igen szép és magasztos gondolatok). Hanem őszintén magunkba nézve meg kell tudjuk állapítani, hogy a tisztaságnak vagy a szentségnek az útja az, ami az éppen aktuális lelki helyzetünk mellett szükséges.
Közeledik Peszách ünnepe. Mindig ebben az időszakban szoktuk a tisztaságról szóló részeket olvasni a Tórából. A kettő között összefüggés van: Peszách idején éled újjá a természet. Az újrakezdés, a tiszta lappal indulás lehetőségét rejtik magában Peszách napjai.
Ezért Peszách jellegzetessége nem a szentség , hanem a tisztaság . Nemcsak a peszáchi nagytakarítás, a chomecos eltávolítása miatt, hanem azért is, mert ezekben a napokban „tisztátalannak”, tilosnak számítjuk ugyanazokat az ételeket, amik egész évben kósernek minősülnek. Válogatósabbak vagyunk, magasabb szinthez tartjuk magunkat, és ennek nyomán juthatunk el odáig, hogy magunk mögött hagyjuk énünk negatív aspektusait.
Forrás: Orti.hu
TOVÁBBI TANULÁS ÉS FELIRATKOZÁSIDE KATTINTVA
